Decem logoDecem text

Anyanyelvi játék Szőgyénben - 2015. (Szubjektív beszámoló)

„A világon ékesebb nyelv nincs a magyar nyelvnél!
Lágyan csorran ajkaidra, mintha mézet ennél.
Égnek-földnek minden tája összeolvad ebben;
a mennybéli angyalok se dalolhatnak szebben!”
(Rudnyánszky Gyula)

Számomra is meglepő, bár már megszoktam, hogy az időérzékemmel gondok vannak, de így szembesülnöm a dátumokkal, évfordulókkal, mindig furcsa. Hiszen minden egyes évre emlékezem, nehéz elhinni, hogy már a 15. anyanyelvi játék volt az idén áprilisban Szőgyénben, a Csongrády Lajos Alapiskolában. Azok a gyerekek, akik most versenyeztek, még meg sem születtek akkor, amikor először voltam itt! Az első győztes csapat tagjai között ma már végzett egyetemisták, sőt családapák is vannak!

Emlékszem a „kezdetekre”, amikor Osgyáni Zsuzsanna, aki kitalálója volt ennek a rendezvénysorozatnak (s most már bátran kijelenthetem, nagyon jól tette, hogy kitalálta!) felkeresett, hogy az általános iskolásoknak csináljunk valami játékos programot egy délelőttre, ami illeszkedik a Tavaszi Hadjárat emlékére minden évben megszervezett ünnepség programjainak sorába. Természetesen örömmel vállaltam a feladatot, Zsuzsa tudta, hogy elkötelezett vagyok (családi okokból is) a Felvidék iránt, hogy kedvelem a gyerekeket, talán értek is a nyelvükön, s a „műfaj” sem idegen számomra. Így indult, s mivel a jelentkezők nagy száma azt bizonyította számunkra, hogy van létjogosultsága egy ilyen programnak, a gyerekek kedvelik – folytatódott évről évre. A 15 év alatt vetélkedtünk Tatáról, Mátyás királyról, az 1848/49-es szabadságharcról, majd anyanyelvi témájú fordulót választottunk. Nagy sikere volt, s közben rájöttünk, - s vélekedésünket a helyi pedagógusok is visszaigazolták, - hogy ezzel sokat segíthetünk az itteni gyerekeknek, hiszen az anyanyelv ismerete, okos és szép használata a Felvidéken többet és mást jelent, mint Magyarországon. Más a nyelvi környezet, ezért fontos, hogy játékos, könnyen megoldható feladatokon keresztül gazdagítsuk, bővítsük a gyerekek nyelvi ismereteit, segítve ezzel az anyanyelvi iskolai oktatást, de túl is lépve ezen. Főleg, hogy a gyerekek is szívesen adták magukat a játékhoz, s ez a mai körülmények között nem kis eredmény! Hiszen tudjuk mindannyian, hogy a mai gyerekek nagyon keveset olvasnak, „beszippantja” őket a számítógép, a filmek, a játékok, az „okos”telefon. Ezért örülök minden egyes évben, hogy ilyen sokan jelentkeznek a vetélkedőre (volt, hogy 13 csapat küzdött az elsőségért és a helyezésekért!) – bár a jutalomnak is nagy szerepe van ebben, hiszen kár félrevezetni magunkat, hogy csak a tudásvágy vezérli őket! Nagyon jó egy hetet Tatán tölteni, ahol akkor többen is csak azzal foglalkoznak, hogy ők jól érezzék magukat. Szerencsére a tatai tartózkodás alatt is van feladatom a győztesek mellett, így jobban megismerkedhetünk egymással. Szórakoztató és kellemes programokat szervezünk – a helyi vendéglátó családokkal egyetemben! - számukra, – így téve tényleg élvezetessé számukra a tatai tartózkodást. Elmegyünk Budapestre, Győrbe, mozi, állatkert, kiállítás, várlátogatás, Citadella, uszoda, nagy fagyizások – kívánság szerint! Megnézzük a tatai múzeumot, televíziót, sétálunk a városban. Együtt lehetnek a korosztályukkal a Fazekas Utcai Iskolában, közös programokat szervezhetnek a családokkal. A visszajelzésekből tudjuk, hogy még a nagyon „visszafogott” kiskamaszok is jó szívvel emlékeznek az itt töltött napokra, még ha ezt szemtől-szembe nem is mutatják nekünk!...

Az eltelt idő alatt sok ismerősre tettem szert, megszerettem a szőgyénieket, s büszkén mondhatom sokukat a barátomnak! Megyek is annyiszor, ahányszor csak módom van rá, mindig szívesen, örülök az alkalomnak!

Már télen úgy fejtek rejtvényt, olvasok lapokat, nézegetek könyveket a könyvtárban, hogy gyűjtögetem a következő vetélkedő anyagát, mentem a gépemre a talált idézeteket, feladatokat, nyelvi találós kérdéseket, szövegeket, képrejtvényeket, hogy áprilisban majd elkészíthessem a forgatókönyvet az éppen aktuális évforduló jegyében. Célom, hogy a játékos formán túl azért ismereteket is szerezhessenek, ne „iskolásan”, hanem szórakoztató formában. Könnyedén, játékosan, vidáman.

Pár évvel ezelőtt találtuk ki, hogy egy-egy „kerek” évfordulós költő, író vagy más olyan személy emlékének szenteljük ezt a játékot, akik sokat tettek a magyar nyelvért, akár úgy, hogy közvetlen művelői, akár közvetítői voltak. Színes a paletta: többek közt Kosztolányi Dezső, Kodály Zoltán, Varga Balázs, Dózsa György vagy legutóbb: O. Nagy Gábor és Lőrincze Lajos születésének évfordulója volt az apropó. Az ő személyük köré tervezem a kérdéseket, feladatokat. Ehhez kapcsolódóan válogatjuk ki az ajándékokat is, amelyek között mindig van KÖNYV! – így nagy betűvel – hiszen Zsuzsa is és én is (böcsületes szakmám is erre indít, hiszen könyvtáros lennék…) – nagyon nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy egy nyelvi vetélkedő győztesei a hasznos apróságok és (természetesen) a csokoládé mellett, a magyar irodalom legjobb, legszebb alkotásait kapják jutalomként. Ha ott látják a polcukon nap, mint nap, bízom benne, hogy el is olvassák!

Nagyon szeretem ezt csinálni. Azt gondolná az ember, hogy 15 év alatt már sikerült némi rutint szerezni, de én minden egyes alkalommal dobogó szívvel érkezem meg a Csongrády Lajos Alapiskolába, ahol mostanában a vetélkedő zajlik, vagy régebben a községházára. Egy falatot sem tudok leerőltetni a torkomon, pedig mindig válogatottan finom sütik, szendvicsek várnak az asztalon bennünket. Csak a feladatra koncentrálok, s csak akkor „engedek ki” amikor találkozom a gyerekekkel, akik hasonlóképpen izgatottak, mint én. Igaz, hogy a délelőtt végére nincs egy fia hangom sem, úgy berekedek, nehéz ennyi izgatott gyereket túlkiabálni, de legyenek csak minél többen! Majd jövőre kérünk mikrofont!

Kedves a szívemnek, amikor egy-egy más rendezvényen, ahol van szerencsém részt venni: Szőgyénben vagy Tatán, a gyerekek megismernek, köszöntenek, megölelnek, vagy csak cinkosan rám mosolyognak, odaintenek – nekünk közös élményeink, titkaink vannak! Ahogyan a világ, úgy a gyerekek is változtak az elmúlt évtizedben – ezt nem csak én, de a pedagógusok is állítják, érzik, érezzük naponta. De ha őszintén, szeretettel közeledünk hozzájuk – kinyílnak, befogadnak. Kicsit izgágábbak, kicsit szabadosabbak, kicsit hangosabbak, de nézzünk magunkba: mi olyanok vagyunk, mint 10 évvel ezelőtt? Ugye hogy nem?!

Én boldog vagyok, hogy ezt a 15 évet így végigcsinálhattam, s nagyon bízom benne, hogy a két önkormányzat is hasonlóképpen gondolja, s a következőkben is folytathatjuk majd a mi kedves vetélkedőnket, az anyanyelvi játékot Szőgyénben!

(Kristófné Szabó Szerafina)
Anyanyelvi játék Szőgyénben - 2015. (Szubjektív beszámoló)
Anyanyelvi játék Szőgyénben - 2015. (Szubjektív beszámoló)
Anyanyelvi játék Szőgyénben - 2015. (Szubjektív beszámoló)
Anyanyelvi játék Szőgyénben - 2015. (Szubjektív beszámoló)
Anyanyelvi játék Szőgyénben - 2015. (Szubjektív beszámoló)
Anyanyelvi játék Szőgyénben - 2015. (Szubjektív beszámoló)
Anyanyelvi játék Szőgyénben - 2015. (Szubjektív beszámoló)
Anyanyelvi játék Szőgyénben - 2015. (Szubjektív beszámoló)
Anyanyelvi játék Szőgyénben - 2015. (Szubjektív beszámoló)
Anyanyelvi játék Szőgyénben - 2015. (Szubjektív beszámoló)
Anyanyelvi játék Szőgyénben - 2015. (Szubjektív beszámoló)
Anyanyelvi játék Szőgyénben - 2015. (Szubjektív beszámoló)
Anyanyelvi játék Szőgyénben - 2015. (Szubjektív beszámoló)
Anyanyelvi játék Szőgyénben - 2015. (Szubjektív beszámoló)
Anyanyelvi játék Szőgyénben - 2015. (Szubjektív beszámoló)
Anyanyelvi játék Szőgyénben - 2015. (Szubjektív beszámoló)
Anyanyelvi játék Szőgyénben - 2015. (Szubjektív beszámoló)
Category: