Decem logoDecem text

Ahol mindig zöld a fű - Hollandiában jártunk

Fapapucs, szélmalmok, sajt. Általában hasonló fogalmak jutnak eszünkbe Hollandia nevének hallatán. Mi, akik ellátogathattunk e kicsiny, de annál fejlettebb országba, ma már tudjuk, hogy ennél a pár dolognál sokkal többet rejt magában.

Kezdjük az elején! 2015 tavaszán Tata város önkormányzata hirdette meg az általunk csak „Hollandverseny” néven emlegetett, internetes kérdőívből álló testvérvárosi vetélkedőt, melynek fődíja egy hollandiai kirándulás volt. Három fős csapatok jelentkezhettek, a gimnazisták korosztályából. Mi osztálytársakként jelentkeztünk, név szerint Benczur Zsuzsanna, Szabó Boglárka és Radis Afrodité a Tatai Református Gimnázium 11. A osztályából. Sok munka, kutatás, segítségkérés, szövegfordítás és megbeszélés után nagy örömünkre megszereztük az első helyezést.

Így tehát, két kísérővel, Varga Dórával és Horváth Róberttel, 2015. augusztus 21-én, pénteken reggel elindultunk, és elsőként Gerlingen, Tata németországi testvérvárosa felé vettük az irányt. Itt a helyi önkormányzat jóvoltából kaptunk szállást, vacsora után pedig körülnéztünk Stuttgart belvárosában.

Másnap kora reggel elindultunk az onnan kb. 600 kilométerre lévő Alkmaarba, a holland testvérvárosunkba. Igaz, a konkrét határ nem túl észrevehető, de a környezet megváltozásából egyből tudtuk, hogy megérkeztünk a célországba. Sík, zöld mezők, tehéncsordák és szélmalmok fogadtak minket elsőként. A szállásunkon már várt ránk az egyik vendéglátónk, Wim Passtoors, az Alkmaars Uitwisselings Comité (AUC, alkmaari testvérvárosi bizottság) tagja, aki nagy segítőkészséggel ismertette a lehetséges látnivalók sorát. Aznap este az AUC vacsorameghívásának tettünk eleget, majd Hans Smittel, a bizottság elnökével körülnéztünk az akkor már nyüzsgő kisvárosban, hiszen több napos vidámpark volt kiépítve a központban. Sokféle bizarr hintát kipróbáltunk, volt miből válogatni!

Másnap, vasárnap délután az AUC tagjainak - Ton Wokke-nak és Ineke Raddernek köszönhetően - még jobban megismerhettük a várost. Tudni kell, hogy Hollandia nagy része a tengerszint alatt helyezkedik el, és a városok szerves részei a csatornák. Így tehát Alkmaarban „csatorna-kiránduláson” voltunk, ami mindegyikőnknek felejthetetlen élmény volt. Érdekesség, hogy Hollandiában nem jellemző az ablakokon a függöny használata. Vagy nincs, vagy csak dísznek használják: büszkék arra, hogy nincs mit takargatniuk. Rengeteg csodás hidat láttunk, a fejünkre viszont vigyázni kellett, ahogy hajókáztunk a hidacskák alatt. Kedves vendéglátóink egyike kísért minket, mialatt a városban egy helytörténeti sétát is tettünk. Vasárnap lévén belepillanthattunk a helyiek kikapcsolódási szokásaiba. Sok fiatalt láttunk a csatornák mentén sütkérezni a napon, csónakázni, kerékpározni. Ha már itt tartunk, kerékpár! Azt hiszem, ennyit még soha nem láttunk egy helyen. Az ország pont megfelelő erre a közlekedési módra a táj síksága miatt, valamint nagyon környezetkímélő utazási forma, főként kisebb távolságokra a városokon belül. Mindenhol ki is van építve a kerékpárút, valamint egész kerékpár-tároló hangárok. Sok elektromos autót és autó-feltöltő helyet is láttunk. Hollandiában rendkívül jól megférnek egymás mellett a régi tradíciók és a legmodernebb újítások. Az épületek gyönyörű összhangban vannak egymással, akár 1800-ból, akár a 2010-es évekből valók. Alkmaar sajtkészítő hagyományait is megtartotta, minden pénteken hatalmas sajtpiac várja a látogatókat és természetesen a helyieket a főtéren.

Hétfőn a Zaanse Schans skanzenbe látogattunk el. Négy gyönyörű szélmalomban más-más termékek és nyersanyagok hagyományos gyártását figyelhettük meg. Óriási fapapucsokba bújhattunk, megtekinthettük a fapapucs-készítés folyamatát, szuvenírnek pedig vásárolhattunk holland ínyencségeket. Sok finom sajtot, csokoládét, halat kóstolhat meg az arra járó. A szendvicsből álló ebédünk után – tudni kell, hogy Hollandiában a könnyű ebéd a szokás, s este már hat órakor vacsoráznak, akkor viszont bőségesen, hisz a család tagjai ilyenkor gyűlnek össze – ellátogattunk az Északi-tenger partjára. Bizony az ottani éghajlat nagyban eltér a hazaitól: nyaruk hűvös, csapadékos, kb. 20 °C-os, a tél viszont enyhe, a hőmérséklet utoljára – a helyiek állítása szerint – öt éve csúszott le a 0°C alá. Egész évben jellemző a folyamatos szél, ez nagy segítség az energiatermelésben. Következtetésképp, nem fürödtünk a kb. 15 fokos tengerben.

Kedden Amszterdam városát csodálhattuk meg. A Rijskmuseumban a holland festészet minden egyes időszakát megismerhettük. A legtöbb világhírű kép másolata megtalálható az óriási, négy szintes múzeumban. A csatornán való hajókázás során betekintést nyertünk a város történelmébe és megnéztük a leghíresebb épületeit, gyönyörű hajóit. Amszterdam egy rendkívül szabad város, sokféle emberrel találkozhatunk itt. A nyelv nem akadály a helyieknek, szinte mindenki beszél angolul és/vagy németül. Itt látszik a legjobban, hogy a régi és az új milyen jól megfér egymás mellett.

Szerdán búcsút vettünk eme gyönyörű országtól, s este már Georg Brennerrel, Gerlingen polgármesterével vacsorázhattunk egy kedves tradicionális német étteremben. Fáradtan tértünk vissza a szállásra, majd másnap reggel korán indultunk haza.

Rengeteg élményt szereztünk, azt hiszem, sosem felejtjük el ez a pár napot. Köszönjük a lehetőséget Tata önkormányzatának és az alkmaari testvérvérosi bizottságnak, és buzdítunk mindenkit, hogy ha teheti, jelentkezzen legközelebb a város által kiírt versenyekre. Hiszen minél több helyen járunk, minél több kultúrát és új barátokat ismerünk meg, annál gazdagabbak leszünk.

Radis Afrodité

 

 

Ahol mindig zöld a fű - Hollandiában jártunk
Ahol mindig zöld a fű - Hollandiában jártunk
Ahol mindig zöld a fű - Hollandiában jártunk
Ahol mindig zöld a fű - Hollandiában jártunk
Ahol mindig zöld a fű - Hollandiában jártunk
Ahol mindig zöld a fű - Hollandiában jártunk
Kategória: