A szőgyéni Csongrády Lajos Alapiskola diákjai év közben sok versenyen tehetik próbára képességeiket, de egyik verseny fődíja sem vetekszik azzal a tatai hosszú hétvégével, amit a tatai anyanyelvi vetélkedő győztes csapata érdemel ki.
A verseny napján a csapatunk (Laczkó Anikó, Kurcz Denissza, Nagy Benedek és jómagam) boldogságtól kipirult arccal vette át a borítékot, melyek a meghívókat tartalmazták. Teljesült a vágyunk: megnyertük a versenyt.
Az indulás napja hamarabb elérkezett, mint gondoltuk volna; a tatai önkormányzat kisbusza maga mögött hagyta az integető szülőket, majd lassan a falut is.
Mi négyen izgatottan böngésztük a programokat. Legjobban a vendéglátó családokra voltunk kíváncsiak. Ahogy megérkeztünk, bemutattak minket a befogadó gyerekeknek, Horváth Zorkának és Bátki Piroskának, akiket már elsőre szimpatikusnak találtunk. Az első nap városnézés és egy kis rejtvényfejtés volt a program. Délután értünk jött a két vendéglátó család, akik kettesével láttak vendégül minket.
Nem kellett hozzá sok idő, és a szülőkkel is ugyanolyan jól kijöttünk, akár csak a gyerekekkel.
Másnap részt vettünk két tanítási órán, majd fazekasként is kipróbálhattuk magunkat az iskola műhelyében.
A legemlékezetesebb mégis a szombati budapesti kiruccanás volt számunkra. Megcsodálhattuk a város nevezetességeit, ráadásul a fagyizás és hamburgerezés sem maradt ki.
Vasárnap együtt tölthettönk egy fantasztikus, kalandokban gazdag napot a befogadó családunkkal.
A következő napra eső győri kiránduláson ellátogattunk a Mobilis épületébe a vendéglátó gyerekekkel, majd sétáltunk egyet a belvárosban.
Észre sem vettük, és már el is érkezett az utolsó nap, amikor búcsút kellett vennünk immár második családunktól. Végezetül még bekukkanthattunk a tatai TV stúdióba, majd a vármúzeumba, ami külön élmény volt.
A város kisbuszába kimerülten, de boldogan száltunk be.
Egy csodálatos hetet tudhattunk magunk mögött.
Cikk: Sukola Eszter
Fotók: Zantleitner Ingrid